A hoxne-i kincs

1992-ben Eric Lawes a kelet-angliai Hoxne mellett, a szántóföldön fémkeresővel római kori aranyékszerekre és pénzekre bukkant. Értesítette a rendőrséget és másnap a helyi régészek szakszerű leletmentő ásatást végeztek a helyszínen: a kincs nagy részének elhelyezkedését pontosan azonosítani tudták, így később az elrejtés körülményeit és módját is meg tudták határozni. A leletet a földdel együtt emelték ki és a British Museumba szállították, ahol folytatódott a feltárás.

Összesen több mint 15 000 arany, ezüst és bronz pénzérme, 29 aranyékszer (tömegük kb. 1 kg), 12 ezüst asztali edény, 98 különféle ezüstkanál, kilenc ezüst pipereeszköz, valamint elefántcsont-, csont- és fatöredékek, textil- és bőrmaradványok, valamint vastárgyak kerültek elő.

A Hoxne-i kincset a benne talált, legkésőbb vert pénzérmék alapján 410 körül rejthették el, ahogyan az a tudományos vizsgálatok során bebizonyosodott, egy vastag falú, kb. 60 × 45 × 30 cm-es tölgyfa ládában. Az ezüstedényeket textilbe csomagolva, a kisebb ezüsttárgyakat és az ékszereket gondosan elrendezve, az aranypénzeket valószínűleg bőrzacskókban helyezték a ládába, míg az ezüstpénzeket egyszerűen csak beleöntötték, így azok kitöltötték az üres helyeket. Egy mívesen faragott elefántcsont illatszeres doboz is került melléjük, bizonyos darabokat pedig csonttal berakott faládikóban raktak a nagy ládába. Az a tény, hogy a tárgyakat ilyen gondosan elrendezték a ládában, azt mutatja, hogy az elrejtésével a megőrzés volt a cél, vagyis személyes vagy családi vagyon lehetett. A tárgyakon talált feliratok segítségével kilenc különböző nevet tudtak azonosítani a kutatók. Hoxne közelében eddig még nem találtak késő római lakóépületet, amiből arra lehet következtetni, hogy tulajdonosai valószínűleg messziről hozhatták a kincset a rejtekhelyre.

A kincs teljes tömege kb. 27 kg, aranyértéke kb. 5,214 kg.