A trieri kincs

A  németországi Trier városa – Augusta Treverorum néven – a késő római birodalom nyugati tartományainak a legjelentősebb császári székhelye volt. Itt találták meg azt a kincsleletet, amely össztömegét tekintve máig a legnagyobbnak számít a 4.-5. századra keltezhető, ezüst edénykészleteket tartalmazó ismert kincsleletek sorában.

1628-ban a jezsuita novíciuskolostor építkezésének földmunkái során egy kőlappal fedett kőládára bukkantak, amely egy késő római ezüstedényekből álló kincset rejtett. Abban az időben a város területén előkerült régi kincsek jog szerint a trieri érseket és választófejedelmet illették. Az ezüstedényeket ezért – két tányért leszámítva – 4093 birodalmi tallér ellenében elkobozták, majd feldarabolták és beolvasztották. A szerzetesek azonban a kisajátítás előtt leltárt készítettek az előkerült ezüsttárgyakról. A szerencsésen fennmaradt. lista szűkszavú leírásaira támaszkodva többé-kevésbé rekonstruálható a kincslelet összetétele valamint egyes darabjainak a formája, mérete és díszítése. A leltár 49 ezüsttárgyat említ, amelyek össztömege meghaladta a 114 kilogrammot. A tálak nagy mérete a Seuso-kincs ezüsttálait idézi, ami arra utal, hogy két kincslelet tárgyainak felhalmozása és földbe kerülése időben nem állhatott messze egymástól.

A leletegyütteshez étel és ital fogyasztására, valamint tisztálkodásra használt, változatos formájú edények és eszközök tartoztak. Össztömegének a felét tíz nagyméretű tálalóedény tette ki: nyolc kör alakú tál és két téglalap alakú tálca (lanx). A tálak közül háromnak a tömege egyenként is meghaladta a 10 kilogrammot. Voltak köztük császári és házassági ajándékok, díszítetlen és gazdagon díszített darabok. Ez utóbbiakat a medalionban vagy a peremen, esetleg mindkettőn, figurális jelenetek díszítették. A leltár leírásai vadászjeleneteket, koszorút viselő férfimellképeket, férfi és nő egymás felé forduló fejét említik. Az ital kínálására szolgáló edényeket egy gazdagon díszített borhűtő edény (gillo), egy díszített és egy díszítetlen vödör (situla) képviseli. A funkcionálisan összetartozó készlethez tartozott még egy szűrő is. Az étkészletet nyolc kisebb és nyolc nagyobb szószos tál alkotja, amelyeket a tálalásnál tálcákra helyeztek. Ezt egészítette ki hat fedeles tál. A leltár említése nyomán a fürdő és tisztálkodó készletből egy illatszeres dobozra és talán egy összecsukható székre következtethetünk.

A lelettel együtt került elő két kisebb tányér is, amelyeket keresztény tartalmú feliratokkal és ábrázolásokkal díszítettek. Ezt a két edényt ugyan nem sajátították ki, de az évszázadok során elkallódtak. A készletből hiányoznak a korsók. Talán ezek egyikét találták meg 1992-ben a kincs lelőhelyével szomszédos telken. Az apostolok alakjaival díszített, niellóberakásos korsó egyidős a trieri kincs edényeivel és funkcióját tekintve is kiegészíti azokat. Ezért feltételezhető, hogy ez a korsó valójában a kincslelet ötvenedik, számunkra is ismert darabja.

Ha a kincs elrejtését egy fegyveres konfliktus váltotta ki, akkor erre az 5. század első felében kerülhetett sor, amikor Augusta Treverorumot többször is elfoglalták és elpusztították. Az edények gondos elhelyezése azonban arra is utalhat, hogy a készlet tulajdonosai a megtalált kőládában tárolták a drága edényeiket, amelyek egy váratlan esemény (haláleset, támadás) miatt végül a rejtekhelyükön maradtak.    

Szakirodalom:

A. Kaufmann-Heinimann – M. Martin (szerk.): Die Apostelkanne und das Tafelsilber im Hortfund von 1628: Trierer Silberschätze des 5. Jahrhunderts (Trierer Zeitschrift) (35), Trier 2017