A kaiseraugsti kincs

1961–1962 telén a Római Birodalom Rajna menti határán, a Bázel mellett fekvő Kaiseraugst (a római Augusta Raurica) késő római erődjének (Castrum Rauracense) falain belül bukkantak rá építési munkák közben arra az ezüst kincsleletre, amely mind a mai napig a legnagyobb római étkészlet-leletnek számít. A leletkörülmények ismeretében a régészek arra következtettek, hogy a kincs néhány tárgya hiányzik: feltevésük beigazolódott, amikor 1995-ben további 18, szintén a kaiseraugsti kincshez tartozó ezüstedényt adtak át a régészeti szolgálatnak.

A kaiseraugsti együttest fényűző lakoma-készlet darabjai, ezüstpénzek és öntecsek alkotják. A kincs 35 ezüst evőkanalat, öt szűrőkanalat és pipereeszközt, négy ezüstpoharat, öt széles peremű, mély tálkát, két halastálat, négy díszítetlen, lapos tálat, hat különböző méretű, vésett növényi és geometrikus motívumokkal, illetve figurális jelenetekkel díszített tálat, egy bordázott oldalú kézmosó tálat, egy kandelábert, egy valószínűleg asztali díszként használt ezüst Venus-szobrot, tört ezüstöt (egy ezüsttál töredéke), három ezüstöntecset, és 186 pénzérmét és medaillont tartalmazott. Ez 1995-ben hat félgömb alakú tállal, hat kisméretű, lapos tányérral, öt nagyméretű, lapos tállal és egy bordázott tállal egészült ki.

A kincs egyik legismertebb darabja egy nagyméretű (átmérője 59 cm, tömege kb. 4,75 kg), aranyozott és niellóval díszített tál, amelynek a közepét egy tengerparti város ábrázolása, peremét pedig – a Seuso-kincs vadász-táljához hasonlóan – vadászjelenetekből álló fríz díszíti. A másik híres darab a készítő mesternek, Pausylyposnak a nevével ellátott, a hős Akhilleusz életéből vett mitológiai jelenetekkel díszített tál (átmérője 53 cm, tömege kb. 4,6 kg); ennek egyik párhuzama a Seuso-kincs Akhilleusz-tálja.

A Constans császár (333–350) trónra lépésének tizedik évfordulójára (342/343) készült aranyozott ezüst emléktál (átmérője kb. 56 cm, tömege kb. 4 kg) díszítőmotívumai miatt a Seuso-kincs több darabjával is rokonságot mutat.

Az egyes tárgyak valószínűleg többféle módon – császári ajándékozás, magánszemélyek egymás közötti ajándékcseréje révén, vásárlás útján vagy örökségként – kerültek a tulajdonoshoz. Az edények feliratai arra utalnak, hogy a kincset mintegy 15 év alatt gyűjtötte össze egy vagy több, Constans császár közvetlen környezetéhez tartozó katonatiszt, valamint arra is utalnak, hogy a kincs darabjai – a Seuso-kincshez hasonlóan – különböző műhelyekben készültek.

A kincs elrejtésére valószínűleg 351/352-ben került sor, amikor az alamannok megtámadták az Augusta Raurica-i római erődöt. A tárgyakat nagy gonddal egy faládába csomagolták és közéjük szénát tettek, aminek a nyoma megmaradt az edényeken. A tálakat egymás tetejére helyezve rejtették el.

Az összesen 272 darabból álló kincs tömege 58,6 kg, aranyértéke (a 18 új darab nélkül) kb. 2,606 kg.