Harminc év múltán újra restaurálják a Seuso-kincset

A Seuso-kincs tervezett árverésre bocsátása előtt 1989-ben Anna Bennett fémrestaurátor konzerválta a leletegyüttes edényeit. A 14 ezüstedény és a rézüst tisztítása és konzerválása mellett sor került a tárgyak készítéstechnikai vizsgálatára, fotózásukra, röntgenradio-gráfiás felvételek elkészítésére, anyagvizsgálatokhoz mintavételekre és mind a 15 tárgy rajzolására is. Megfigyeléseinek és vizsgálatainak eredményeit, valamint a konzerválás összefoglalását a Seuso-kincs akkori kutatójával, Marlia Mundell Mango művészettörténésszel közösen írt könyvében tette közzé 1994-ben.

2018-ban azért vált szükségessé a kincslelet újbóli restaurálása, mert a mintegy 30 évvel korábban elvégzett restaurátori beavatkozások óta a műtárgyak felületére felvitt védőbevonat elöregedett és az ezüst – az anyag sajátosságaiból adódóan - besötétedett, valamint a felületen maradt szennyeződések a jövőben további károsodások kiindulópontjai lehetnek. Ezek az elváltozások veszélyeztetik a műtárgyak hosszú távú megőrizhetőségét, ezért kezelésük mindenképpen indokolttá vált.

A Seuso-kincs restaurálási munkálatai 2018 májusában kezdődtek a Magyar Nemzeti Múzeumban. Mind a 15 tárgy alapos szemrevétele-zését, valamint mikroszkópos, endoszkópos és röntgenfluoreszcens vizsgálati eredményeinek kiértékelését követően a muzeológus és restaurátor kollégákkal konzultálva – a tárgytípusok komplexitását is szem előtt tartva – meghatároztunk egy kezelési sorrendet, ami figyelembe veszi a restaurálás alatt is zajló archeometriai, készítéstechnikai és régészeti kutatásokat, valamint a kincs kiállításának szempontjait is. A korábbi terveinknek megfelelően a restaurálást a geometrikus korsókkal kezdtük. A többi tárgy restaurálási sorrendjét a legsürgősebb beavatkozást igénylő darabok határozzák meg. Előzetes felméréseink alapján egy-egy tárgy kezelése több hónapot vehet igénybe. Minden tárgy állapotát tekintve is egyedi, ezért a restaurátori beavatkozások megkezdése előtt minden esetben az apró részletekre kiterjedő írott, fotó- és videodokumentálás után, különböző modellkísérletek segítségével tisztítási próbákat végzünk. A kísérletekhez speciális minta-lemezeket készítünk ezüstből, amelyeken különböző, szakirodalomból ismert mechanikus és vegyszeres tisztítási eljárásokat, valamint általunk egyedileg kifejlesztett módszereket és speciális anyagokat is alkalmazunk. A restaurálási munkák során ugyanis elsődleges célunk a lehető legkíméletesebb és leghatékonyabb eljárások alkalmazása, amelyekkel stabilizáljuk a műtárgyak állapotát és hiteles módon állítjuk helyre esztétikai megjelenésüket. A korábbi restaurálás alkalmával a felületen hagyott, védőbevonattal átitatott, karbonátos, földes anyagmaradványokból, azok alsó rétegeiből, a korróziós termékekből, illetve a felület mélyebben ülő, aláforduló részeiben maradt rárakódásokból mintákat veszünk. Többek között ezek és az archeometriai alprojekt által végzett kutatások, azaz az alapfémből vett minták elemzése, valamint a roncsolásmentes anyagvizsgálatok jelentősen hozzájárulnak az egyes restaurátori beavatkozások meghatározásához is. A restaurátorműhelyben a különleges ezüsttárgyak kezeléséhez szükséges körülmények megteremtése és a megfelelő hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok beállítása után 2018 májusában megkezdődhetett a munka a geometrikus A- és B-korsóval, a geometrikus tállal, valamint a mosdótállal. A tárgyak felületén összetett rétegszerkezetű korróziós termékeket tártunk fel. Ezek legfelső rétegét egy átalakult, üvegszerűen kemény bevonat alkotja, alatta viszont egy jól elkülöníthető, jóval lazább szerkezetű réteg helyezkedik el. Ezek legtöbbször rendkívül ellenállnak a külső mechanikai illetve vegyszeres kezeléseknek. Ennek egyik oka lehet, hogy a korábbi konzerváláshoz használt anyagok a korróziós rétegeket is átitatták és a tárgy felületéhez kötötték, és öregedésük miatt oldhatóságuk is megváltozhatott. A tisztítási munkát nehezíti, hogy a kemény, erősen kötődő korróziós termékeket úgy kell eltávolítanunk a tárgyról, hogy ne sértsük meg az alattuk lévő érzékeny nemesfém felületet.