Hasonló kincsleletek

A ma ismert római ezüstedények többsége elrejtett kincsleletekből származik. A magánszemélyek értékeiket legtöbbször a környező népek támadásai elől igyekeztek elrejteni, esetleg menekülésük során útközben, néha azonban a visszatérés reményében gondosan becsomagolva.

A régmúltban talált ezüst- és aranykincseket általában beolvasztották.

Ez történt az eddigi legnagyobb késő római lakomakészletet tartalmazó kincslelettel, amelyet 1628-ban, a németországi Trierben találtak. A közel ötvendarabos asztali ezüstkészlet össztömege meghaladta a 114 kg-ot. A közelmúlt nagy leletei előkerülésüket – az egyetlen régészeti ásatás során napvilágra került vinkovci leletet kivéve – a véletlennek köszönhették. A kaiseraugsti kincsleletet építési munkák közben dózerolták ki a földből, a mildenhalli ezüstedény-leletet pedig 1942-ben szántás közben találta meg egy földműves. A kincsleletek sok információt hordoznak a készletek összetételéről, az elrejtés módjáról, körülményeiről és időpontjáról, amely közelebb visz minket egykori tulajdonosuk személyéhez és annak a kornak a megértéséhez, amelyben egykor használták őket.

„…az emberek az aranyat, az ezüstöt […] elássák a földbe,

mihelyst olyan jeleket észlelnek, mint a háború, lázadás…”

  (Nazianzoszi Szent Gergely, A szegények szeretetéről, 25;  fordította: Vanyó László)