Constantinopolis megalapítása
Az akkor már mintegy ezeréves múltra visszatekintő egykori görög gyarmatváros, Byzantion hatalmas metropolisszá való fokozatos kiépítése 324 után kezdődött el, amikor I. Constantinus (306–337) az egész birodalomban egyeduralmat szerzett. A császár előrelátását dicséri, hogy a stratégiailag és kereskedelmi szempontból is fontos szerepet betöltő térségben, az Égei-tengerről a Fekete-tenger felé vezető átjáró, a Boszporusz partján választott helyszínt a birodalom új fővárosának. Az alapító nevét viselő város, Constantinopolis (Konstantinápoly, ma Isztambul) felavatása hivatalosan 330. május 11–én történt meg, ünnepélyes keretek között.
Az ókori hagyományoknak megfelelően az új várost egy hellénisztikus gyökerekre visszavezethető nőalakkal személyesítették meg, aki méltó párja lett Róma istennőnek. Ábrázolása a művészet többféle műfajában megjelent, így például a textilművességben, az ezüstművességben és a pénzérméken is. Az érmék ábrázolásai és köriratai mindig is elmaradhatatlan részét képezték a császári propaganda eszköztárának. Ezért a birodalom szinte összes verdéjében tömegesen kibocsátott rézérme sorozattal emlékeztek meg az új főváros megalapításáról. A pénzek előlapján rendszerint egy balra néző allegorikus nőalak jelent meg díszruhában, fején taréjos sisakkal, amelyhez gyakran babérkoszorú illeszkedett. Bal vállánál ékes, hatalmi jelvényként értelmezhető pálca, azaz sceptrum látható. A körirat egyértelműen utal a Római Birodalom életében sorsfordító eseményre: CONSTANTINOPOLI(S). A hátlapon pedig – utalásként a császár dicső tettére – Victoriát, a győzelem szárnyas istennőjét ábrázolták, aki egy hajó orrára lép, kezében sceptrumot és pajzsot tartva. Több, mint 10 éven keresztül verték ezt az érmetípust.
A 4. század folyamán a régi és az új fővárost, Rómát és Constantinopolist – egyenlőségüket hangsúlyozva – gyakran közösen ábrázolták a pénzeken. Az egyedül megjelenő Constantinopolis a 4. század utolsó évtizedeiben vált szokásossá, ami összefügg a birodalom véglegessé váló nyugati és keleti megosztásával. 397–402 között a nyugatrómai császár, Honorius számára verték Constantinopolisban azt a solidust (arany pénzérmét), amelynek hátlapján immár a teljes pompában trónoló, sisakos Constantinopolis jelent meg, jobb kezében lándzsával, baljában pedig a földkerekséget jelképező globusszal, rajta koszorút tartó Victoriaval.
