Pantheon

Róma városának egyik leghíresebb épülete a Pantheon, amely 125–128 körül, Hadrianus császár uralkodása alatt (117–138) készült el. A Pantheon név először Cassius Dio Róma történetéről írt könyveiben szerepel: „talán azért ez a neve, mert sok isten képmása állt benne, köztük Marsé és Venusé is”, de – teszi hozzá – „még inkább azért lehet ez a neve, mert a boltozatos mennyezete az égboltra emlékeztet”. Funkcióját tekintve kultuszépület volt, arról azonban nincsenek adataink, hogy mely isten vagy istenek kultuszát szolgálta. Ez a legjobb állapotban – szinte sértetlenül – fennmaradt római épület, amelyet ismerünk. Ennek egyik oka, hogy később keresztény templomként működött. Leginkább kiváló, stabil szerkezetének köszönhető, hogy majdnem 1900 év után is áll.  Szemből, a főhomlokzat felől nézve az oszlopos előcsarnok egy hagyományos görög-római templom látványát kelti. Az ókorban az oszlopok feletti, háromszögletű tympanonba bronz díszeket rögzítettek – feltételezések szerint egy kitárt szárnyú sast és egy koszorút. A Pantheonba belépve azonban feltárul a lenyűgöző belső tér: a kör alaprajzú, színpompás márvánnyal burkolt csarnok fölé egy hatalmas, kazettás, félgömb alakú kupola borul, amely csak egy középső nyíláson engedi be a fényt. A 144 római láb (43,2 m) átmérőjű kupola kialakítása lenyűgöző építészeti teljesítmény: egészen a 20. századig nem létezett a világon ennél nagyobb, betonból épített kupola.