I. Constantinus (306–337) először a tetrarchia keretein belül társcsászárként uralkodott, majd 312-ben legyőzte fő ellenfelét, Maxentiust, és a nyugati birodalomrész egyeduralkodója lett. Ugyenekkor a birodalom keleti felében Licinius uralkodott. 313-ban – egymással megegyezve – megerősítették a keresztény vallás szabaddá tételét („milánói edictum”). 324-ben leszámolt Liciniussal is és egyeduralkodóként megalapította a Római Birodalom első keresztény uralkodóházát, a Constantinus-dinasztiát.    Az ő nevéhez fűződik a kereszténység első egyetemes zsinatának összehívása Nicaeában (ma Iznik Törökországban) 325-ben. Itt fogalmaztak meg először dogmaként hittételeket, de itt került sor az első egyházszakadásra is. Arius diakónus követői, az ún. ariánusok ugyanis úgy vélték, hogy Isten és Krisztus személye nem egylényegű, csupán hasonló. Constantinus uralkodása alatt Pannonia szomszédságában az Alföldre benyomuló gótok (332) és az általuk nyomás alatt tartott szarmaták (322) ellen is rövidebb háborúra került sor.