A kincs
A Seuso-kincs a római császárkor késői szakaszából (4– 5. század) származó kincslelet. Nevét az úgynevezett vadász- vagy Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta. Darabjai egy ünnepi lakoma-készlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edényekkel. Tulajdonosa a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthette el, feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve.
A ma ismert együttes tizennégy, 4. században készült nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből és egy rézüstből áll, amelyben az ezüstedényeket elrejtették.
A késő császárkorból ismert mintegy 30, lakomakészlet darabjait is tartalmazó nemesfém kincslelet között a Seuso-kincs mind művészi, mind anyagi értékét tekintve kiemelkedő helyet foglal el.
Az ezüstkészlet össztömege alapján a fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsleletek között a legértékesebbnek számít.
A Seuso-kincset az 1970-es években találták meg. Azóta sok viszontagságon ment keresztül, és több évtizeden át a nyilvánosság előtt is rejtve maradt. A magyar állam egy több éven át tartó sikeres tárgyalássorozat eredményeképpen 2014-ben és 2017-ben visszaszerezte a kincs jelenleg ismert 15 darabját. Ennek köszönhetően a nagyközönség mostantól szabadon megcsodálhatja a késői császárkor kiemelkedő művészi színvonalú műkincsegyüttesét. A Seuso-kincset két, ételek tálalására szolgáló nagyméretű lapos tál, két további tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál, egy mosdáshoz használt mély tál és két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű korsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített korsó alkotja. Két vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amfora is tartozik hozzá. Az ezüstedényeket egy 83 cm átmérőjű és 32,5 cm magas rézüstben rejtették el úgy, hogy a nagy tálakat az üst aljába, lefelé fordítva egymásra fektették, majd a kisebb edényeket a tetejükre helyezték. A kincs valószínűleg nem teljes.
Hasonló kincsleletek és lakomaábrázolások alapján további darabok – köztük állvány, kisebb asztali edények, evőeszközök, poharak – is tartozhattak hozzá. Ezek – ha valóban léteztek – jelenleg ismeretlen helyen lappanganak.
Az ezüstedények közös jellemzője a nagy tisztaságú alapanyag, valamint hivalkodó méretük és tömegük, amelyekkel az ismert római ezüstedények sorában a legnagyobbak közé tartoznak. A kincs ezüstedényeinek össztömege 68,5 kg.
A kincs feltételezett lelőhelyének közelében, a Kőszárhegyen 1878-ban egy késő római ezüstállvány darabjai kerültek elő. Az eredeti, teljes állapotában 20 kg tömegű állvány lelőhelye, értéke és díszítése alapján valószínűleg egykor a Seuso-készlet része lehetett.
