A kőszárhegyi ezüstállvány

A kőszárhegyi négylábú állvány (quadripus) az egyetlen fennmaradt késő római ezüstállvány. Magassága és össztömege is a legnagyobb az ismert összecsukható állványok között. A lábait tengeri kentaurokból (tritónok) és tengeri nimfákból (néreiszek) álló szoborcsoportok koronázzák, íves fogóit virágkehelyből kiemelkedő tengeri griffek alkotják, talapzatait pedig delfinen lovagló Erószok díszítik. Az állvány szobrászati díszítése a tengert, görög mitológiai alakjai pedig Aphroditét idézik, s ez sejteti a tárgy eredeti funkcióját: egy mosdókészlet állványaként használhatták. Az a hölgy, aki egykor erre az állványra helyezett mosdótál vizében saját arcát látta visszatükröződni, könnyen azonosulhatott Aphrodité szépségével. Egykori tulajdonosai azonban valószínűleg igyekeztek kihasználni az állítható fesztávolság előnyeit, ezért lakomákon a különböző méretű, ételekkel megrakott tálakat is helyezhettek rá.

Töredékei 1878-ban a Kőszárhegyen egy elszáradt fa kivágása során kerültek elő. A leletegyüttes két lábat és három egész, valamint egy fél keresztpántot tartalmazott, amelyek egy négylábú állvány felét adják ki. A kiállított állvány másik két lába és a többi keresztpántja rekonstrukció.

Elsősorban a lelőhelye, de emellett készítésének ideje (4. század), valamint mérete és stílusbeli hasonlósága a Seuso-kincs edényeihez közvetve mind amellett szólnak, hogy az állvány eredetileg a Seuso-kincs tálaló- és/vagy tisztálkodókészletéhez tartozhatott.