Lappangó tárgyak
A Seuso-kincs néven ismert leletegyüttes valószínűleg nem teljes. Hasonló kincsleletek és lakomaábrázolások alapján további darabok – köztük állvány, kisebb asztali edények, evőeszközök – is tartozhattak hozzá. Ezek – ha valóban léteztek – jelenleg ismeretlen helyen lappanganak.
A Seuso-kincs jelenleg mindössze 15 darabból áll. A hasonló korú és összetételű ezüstkincsekkel összevetve azonban feltételezhető, hogy a készlet eredetileg jóval több darabot tartalmazhatott. Két további nagyméretű tálról – amelyeket kapcsolatba hoztak a Seuso-kinccsel – vannak részleges információink. A jelenleg lappangó tálak egyikét Krisztus monogram, a másikát I. (Nagy) Constantinus és fiainak képmása díszíti. A kincs nagyobb méretére utal egy szemtanú beszámolója is, aki a megtalálás után nem sokkal látta a leletet. Eszerint a tárgyak két üstben voltak elrejtve. Közülük ma csak az egyik üstöt és a valószínűleg benne talált darabokat ismerjük. A másik üst tartalmára deríthet fényt Halim Korban, a Seuso-kincset továbbadó libanoni származású bécsi műkereskedő 2007-ben napvilágra került, keltezetlen levele. Ebben – a kincs további részeként – eladásra kínált 187 aranyozott ezüstkanalat, 37 ezüst csészét és 5 tálat. Az összesen 229 további ezüsttárgy valóban teljesebbé tenné a lakomakészletet. Ezekről a darabokról azonban számukon és feltételezhető létezésükön kívül semmit sem tudunk, mert az akkori reménybeli vevők végül elálltak megvásárlásuktól. Amennyiben léteznek, jelenleg ismeretlen helyen lappanganak. Ha valaha fel is bukkannának ezek az ezüsttárgyak, akkor is csak alapos vizsgálat után lehetne igazolni vagy cáfolni a kincshez tartozásukat.
A polgárdi szemtanúk ezzel szemben csak 40 körülire becsülték a leletet alkotó tárgyak darabszámát, de lehet, hogy ez csak a nagyobb tárgyakra vonatkozik, vagy azokra, amelyeket saját szemükkel láttak. Tudjuk, hogy a lelet megtalálója több tárgyat elajándékozott és eladott közülük. Ezek azonban vagy elkallódtak, vagy ma is megtalálhatók valahol, de tulajdonosaik nem ismerik fel a jelentőségüket, vagy félnek előadni azokat. Pedig könnyen lehet, hogy perdöntő bizonyítékként szolgálhatnának a leletegyüttes magyarországi előkerülésére.
Ez a következő esetekben volna így:
• ha a Seuso név szerepelne egy újonnan felbukkanó ezüsttárgyon;
• ha előkerülne a Seuso-kincs valamelyik edényének, például az egyik kancsónak formájában és díszítésében megegyező párdarabja;
• ha előkerülne az egyik ma ismert tárgy hiányzó alkatrésze.
Az illatszeres doboz oldalán és fedelén forrasztás nyomai láthatók, ami azt mutatja, hogy zárszerkezet és zsanér, valamint függesztő lánc és három lánctartó fül tartozott hozzá. Nincsenek meg a benne tárolt, ezüstből készült illatszeres tégelyek sem. A tégelyek a hasonló leletek alapján henger alakúak lehettek, kör alakú lapos vagy kúp alakú fedéllel. Méretüket a doboz belsejében található tartólemez alapján rekonstruálhatjuk. A tégelyek átmérője a lemez kör alakú kivágásai alapján 4 cm, alsó részük magassága a lemeznek az edény aljához viszonyított helyzete alapján 10-12 cm lehetett.
Hiányzik továbbá több korsó fedele (Dionüszosz korsó, geometrikus korsók) és ujjtámasza (állatalakos korsó, geometrikus-A korsó). Ha valaki például az egyik korsóhoz stílusában és méretében illő csapófedelet adna át, az közvetlen bizonyíték lenne az alkatrész Seuso-kincshez tartozására. A korsók fedele tenyérben elférő, kör alakú (kb. 7-9 cm átmérőjű), középen félgömbszerűen kidomborodó, ezüst fedél, amely zsanérral csatlakozott a kancsó füléhez. Az állatalakos korsó ujjtámasza is a meglévő ujjtámaszokhoz hasonló formájú és díszítésű lehetett.
