A Dionüszosz-korsó
A Seuso-kincs legkisebb korsójának teljes felületét borító domborművek Dionüszoszt és vidám kíséretének tagjait idézik meg. Az alakok a korsó nyolc oldalán egyenként követik egymást és állnak össze ünnepi menetté. A jelenetekben felismerhetők a vad táncukat önkívületben, fáklyákkal, zeneszerszámokkal járó bakkhánsnők, a pásztorbotjukat forgató szatüroszok és Pán, a kecskelábú keveréklény, aki Dionüszosz játszópajtása volt. Az istenség elégedetten szemléli hatalmába kerített követőit és vad tombolásukat. Lábánál egy párduc áll, amelyet az isten hatalma kezes háziállattá szelídített. A menet keretéül szőlő- és akantuszindák szolgálnak. A növények túláradó burjánzása Dionüszosz jelenlétének szimbóluma. A dionüszoszi témájú motívumok és jelenetek amellett, hogy magát az istenséget is megidézték, a késő ókorra egyre inkább a baráti együttlét, a lakoma valamint az evilági lét boldogságára, örömeire utaló allegorikus ábrázolásokká váltak.
Az egykor aranyozott edény formája és az ábrázolás témája alapján boroskorsó lehetett.
