Az amfora
Az edény díszítésének központi alakja Dionüszosz, aki kétféle alakban is megjelenik. Ereje teljében, koszorús ifjúként, tobozvégű botjára támaszkodva tölt bort a lábánál szelíden ülő párduc szájába. A szemközti oldalon gyermekként láthatjuk egy óriási kecskén lovagolva, kezében botjával, mögötte dajkája féltő gondoskodással követi. Közöttük az isten kíséretének jól ismert alakjai, akik a Dionüszosz-ünnepek egy-egy mozzanatára is utalhatnak. A szüretet idézheti a bogyós gyümölccsel teli kosarat vivő szatürosz. Az ünnepi áldozatra utal annak a bakkhánsnőnek az alakja, aki az istennek feláldozott állat fejét hordozza botjára kötözve, jobb kezében pedig az áldozati tőrt tartja felemelve. Az óriási kecskét Pán vezeti, aki vállán cipeli a már kész bortól dagadó, kecskebőrből varrt borostömlőt. Az ünnepi vidámságot, a Dionüszosznak kedves tevékenységeket, a zenét, táncot, mulatozást idézik a dobon, cintányéron, csattogtatókon, kettős fuvolán játszó és táncoló bakkhánsnők és Szilénosz. Mindannyian – átadva magukat Dionüszosz hatalmának – egyetlen, mámorosan mulatozó ünnepi társaságot alkotnak.
A dionüszoszi menet alatt vízimadarak és tengeri halak, felette gazellára, vadszamárra és szarvasra vadászó oroszlánok és leopárd, valamint vadkanra vadászó kutyák díszítik az edényt. Az alját tölgykoszorú, nyakát akantuszlevelek borítják. Fülei tömör ezüst párduc-figurák, ezek egyikéhez láncolták az amfora száját lezáró dugót.
Az amforát bor felszolgálására használták, amit a rajta lévő díszítés is megerősít. Kalapálással formázták meg az edényt, a reliefben megmintázott alakokat pedig aranyozással tették még hangsúlyosabbá.
