Az üst
A Seuso-kincs ezüstedényeit ebben a rézből készült üstben rejtették el. A belsejében talált perem-lenyomatok arra utalnak, hogy a négy nagy tálat az üst aljába lefelé fordítva fektették egymásra, a kisebb edényeket pedig a tetejükre helyezték.
A henger alakú, lépcsősen megtörő falú edény oldalát két rézlemezből készítették, amelyeket kalapálással és szegecseléssel rögzítettek egymáshoz. Az eredetileg domború alj egy harmadik lemezből készült, amelyet a lemez szélének farkasfogas kialakításával és forrasztással rögzítettek az oldalfalhoz. Formája és készítési technikája alapján a Római Birodalom Rajna- és Duna-menti területein elterjedt típushoz tartozik, amelynek legdélibb példányait Pannonia Balaton környéki részéről ismerjük. A 3. vagy 4. században készülhetett.
Az üstön lévő mintegy félszáz ókori foltozás arra utal, hogy viszonylag hosszú időn keresztül használhatták, mielőtt a Seuso-kincs edényeit elrejtették benne.
Az üst a leletegyüttes tudományos kutatásában kiemelt jelentőséggel bír, mert a felületén megmaradt talajmaradványok a kincs rejtekhelyéről, az elszenesedett maradványok pedig az üst használati idejéről, és ezáltal a kincs elrejtésének időpontjáról hordoznak információkat.
