Marcus Aurelius lovasszobra

A római császárkorban az uralkodói lovasszobroknak hosszú hagyománya alakult ki, mégis csak egyetlen példány maradt fenn teljes egészében: Marcus Aurelius (166–180) egyedülálló, több mint 4 méteres szobra, amely úgy vészelte át az eltelt 1800 évet, hogy soha nem került a föld alá. Egészen 1981-ig a Capitolium dombon, a Piazza del Campidoglio közepén állt, kitéve az időjárás viszontag-ságainak, ekkor azonban, teljes restaurálást követően a Capitoliumi Múzeumban, fedett térben helyezték el, a térre pedig egy másolat került. A valaha teljes felületén aranyozott, óriási, üreges bronz-szobrot több részből öntötték. A császárt győztes hadvezérként jelenítették meg, egy 12. századi leírásból még azt is tudjuk, hogy lovának felemelt jobb mellső lába alatt egy legyőzött barbár hevert. Ezáltal nyer értelmet a felemelt jobb kéz mozdulata is: ez a clementia, a kegyesség gesztusa, amikor a császár megkegyelmez a legyőzött ellenségnek. Marcus Aurelius hosszú, görög filozófusokra emlékeztető szakálla és göndör haja pedig kifejezi, hogy a sztoikus filozófia képviselője volt. A ló szobrát rendkívül élethűvé teszik az apró részletek: nemcsak az állat megfeszülő izmait, hanem fejének kitüremkedő csontjait és ereit is ábrázolták.