A trieri korsó vizsgálata
1628-ban a trieri jezsuiták novíciusházának kertjében földmunkák közben egy közel 50 tárgyból álló nagy ezüstkincsre leltek, amelynek darabjait az akkori szokásoknak megfelelően beolvasztották. Több mint két és fél évszázaddal később, 1992-ben egy újabb értékes lelet, egy nagyméretű ezüstkorsó került napvilágra annak a területnek a közvetlen közelében, ahol az ezüstkincs felfedezését a korabeli leírások alapján meghatározhatjuk. Az sajnos nem bizonyítható teljes egyértelműséggel, hogy az utóbb felfedezett korsó az előbbi együttes részét képezte-e egykor, mégis jó okunk van feltételezni a kettő közötti kapcsolat meglétét. 2015 decemberében a Seuso kutatási projekt művészettörténeti alprojektjének keretében Bollók Ádám rövid, egynapos kutatóutat tett Trierbe, hogy személyesen tekintse meg a Rheinisches Landesmuseumban őrzött ezüstkorsót. Az út célja az akkor még csak előzetes közleményekből ismert korsó részletes, személyes vizsgálata volt. A trieri darab ugyanis a Seuso-kincs állatalakokkal és cirkuszi jelenetekkel díszített korsójának – az ábrázolás tematikai különbségei ellenére is – az egyik legközelebbi párhuzama mind az edények formáját, mind díszítésük kivitelezését tekintve; egyúttal jó párhuzama a Seuso-kincs Dionüszosz-korsójának is, az edények formai jegyei felől közelítve. A trieri korsó kézbevétele számos tanulsággal szolgál a kutató számára. Bár a nyolcszög keresztmetszetű edénytest a késő római kortól kezdve közismert, ha nem is tartozik a leggyakoribb formák közé a késő ókori ezüstedény-művességben, a filigrán trieri darab szokatlanul megnyúlt arányai és az edény szájára lehajtható kis, kúpos fedél együttese már-már futurisztikus jelleget kölcsönöz a korsónak. Ezzel szemben a Seuso-kincs mindkét nyolcszögű edénye, az állatalakos korsó és a Dionüszosz-korsó a jóval hagyományosabb arányokat követi. A trieri példány e jellegzetessége mellett díszítésének minőségi kivitelét tekintve is figyelmet érdemel. A korsót készítő mester vagy mesterek ugyanis jól láthatóan nem fordított/fordítottak túlzott gondot arra, hogy az általa/általuk előállított munkadarab minden egyes apró részletét egyformán gondosan és precízen dolgozza/dolgozzák ki. A sokszor első ránézésre is feltűnő minőségi egyenetlenségek azonban a mai szemlélő számára értékes támpontokkal szolgálnak. Egyrészt az egyes kézművesek közötti különbségek osztályozásához és értelmezéséhez nyújtanak iránymutatást. Másrészt – nagyobb összehasonlításban – segítséget jelentenek a Seuso-kincs több darabján fel-feltűnő, néhol hasonló mértékű, zömmel azonban a trieri korsón megfigyelhetőnél jóval csekélyebb jelentőségű pontatlanságok helyének kijelölésében a késő római ezüstművesek által előállított és korunkra maradt termékek világán belül.
Szerző: Bollók Ádám
