Egy késő császárkori luxusvilla feltárása Nagyharsányban

A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai és több hazai egyetem régészhallgatói 2016 óta egy késő római luxusvilla feltárásán dolgoznak Nagyharsány határában.

A Seuso-kincs magyarországi előkerülésének egyik ellenérveként merült fel a luxuskategória birodalmi szintjét képviselő pannoniai késő római villák teljes hiánya. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az a társadalmi réteg, amely ilyen ezüstkészletet birtokol-hatott, nem is élt Pannoniában, így a Seuso-kincs sem származhat innen. Ezt a véleményt cáfolja a nagyharsányi villa, ahonnan a Seuso-ezüstöknek megfelelő kvalitású, témájú és velük „azonos nyelvet beszélő” művészi alkotások kerülnek elő. Mindez bizonyítja, hogy Pannoniában is jelen volt az a művelt és gazdag birodalmi elit, amely egykor a Seuso-kincshez hasonló minőségű ezüstedényeket tartott, és amely megértette az elit klasszikus műveltségre épülő irodalmi és vizuális kultúráját és beszélt annak kifinomult nyelvén.

A feltárások során egy 180 m2 alapterületű lakomatermet találtunk, amelynek magas művészi kidolgozottságú, részben üveg mozaiksze-mekből rakott mozaikpadlója görög mitológiai történeteket, vadász- és állatküzdelmi jeleneteket ábrázolt. Főjelenetében városistennők jelennek meg, akik egymás mellet ülve garantálták a Római Birodalom és egyben a villát birtokló család szerencséjét, gazdagsá-gát és bőségét. Az apszis mozaikja pedig Dionüszoszt megidéző indákkal borított mezőkből állt. A lakomaterem előtt egy ugyancsak mozaikdíszes fogadóterem épült, amelyben egy összetört luxus üvegkészlet több száz darabja került elő. A boroskészlet poharai, serlegei ekkor már jellemzően üvegből készültek, de a lakomaterem esti világítását is míves üveglámpásokkal oldották meg. Voltak köztük áttört, hálódíszes és aranyfóliával díszített színes üvegek, és három dikroikus üveg is, amelyek fény hatására a vendégek szeme láttára – attól függően, hogy milyen körülmények között használták és mivel töltötték fel őket – megváltoztatták a színüket és az áttetszőségüket.

A nagyharsányi luxusvilla tulajdonosa és mozaikjainak megrendelője Valerius Dalmatius lehetett, akiben a birodalom hatalmi apparátu-sával összefonódott nagybirtokos elit jellegzetes képviselőjét lát-hatjuk. Nevét és pályafutását egy Nagyharsány közelében, Beremenden előkerült bronztábla őrizte meg. A tábla verses feliratának szövegéből megtudjuk, hogy Dalmatius a mai Bretagne (Franciaország) területén fekvő késő római Gallia Lugdunensis Tertia tartomány helytartója volt, így a szenátori rendhez tartozott. Miután Dalmatius hivatali ideje lejárt, a tartománygyűlés a provincia patrónusává választotta és egy mellszoborral tisztelte meg, amelyet távoli hazájában, Pannoniában állítottak fel. A feliratos bronztábla ennek a szobornak a talapzatán hirdette a nagyharsányi villa vendégei számára a köztiszteletnek örvendő, egykori galliai helytartó erényeit.

Szerző: Mráv Zsolt