Régészeti problémák
A Seuso-kinccsel kapcsolatos régészeti kutatások magukban foglalják a Seuso-kincs elrejtési helyének azonosítására irányuló kutatásokat; a kincs feltételezett használati helyének, a tulajdonos(ok) lakóhelyének településtörténeti, topográfiai kutatását; a Seuso-kincs birodalmi összefüggéseinek megértésére irányuló régészeti feltárásokat Pannonia magyarországi területén; a kincs edényformáinak és az edények funkciójának, továbbá a Seuso-kincsnek, mint kincsleletnek a vizsgálatát. A terepi régészeti kutatások négy fő területen zajlanak. Egyik fő céljuk a Seuso-kincs átmeneti elrejtési helyének és a kincshez tartozónak vélt ezüstállvány megtalálási helyének feltárása. Ennek részeként a kőszárhegyi Szár-hegyen geofizikai kutatásokra és ásatásokra került sor. Ezek egyrészt a Borbély-pincét és annak közvetlen környezetét érintették, másrészt a kőszárhegyi ezüstállvány lelőhelyének azonosítását célozták. Az állvány egykor a Seuso-kincs része lehetett, ezért megtalálásának a helyszíne nem független a kincs elrejtésének helyétől. A kutatások egyik fő eredménye, hogy sikerült igazolnunk, az ezüstállvány római kori elrejtési helye a Seuso-kincs 20. századi átmeneti elrejtési helyének (a mai Borbély-pince) közvetlen közelében volt. Ezzel párhuzamosan zajlik a Sárvíz, a Sárrét és a Balaton közötti terület komplex mikrorégiós kutatása, amelynek célja a Szár-hegy tágabb környezetének római kori településtörténeti vizsgálata. Erre a területre terjedhetett ki Seuso birtoka, így a szűkebb régió megismerése közelebb vihet hozzá és családjához is. Az eddig elvégzett légirégészeti és geofizikai kutatások, valamint terepbejárások segítségével több jelentős késő római lelőhelyet és eddig ismeretlen villát sikerült azonosítani. A Seuso-kinccsel, annak egykori tulajdonosaival és birtokaikkal való kapcsolatuk meghatározása azonban még további terepi kutatásokat igényel. Emellett a Balaton körül, elsősorban annak északi oldalán keressük a nagybirtokokra és a késő római luxusvillákra utaló régészeti nyomokat is. Ezek megléte bizonyítja ugyanis a Balaton népszerűségét a késő császárkori tartományi elit körében. A kincs római birodalmi közegének megértéséhez feltárások indultak a nagyharsányi késő római luxusvilla területén.
Magas művészi színvonalú üvegmozaikokkal (városperszonifikációk, állatküzdelmek és tengeri jelenetek, görög mitológiai történetek, köztük Aphrodité szépítkezése) díszített hatalmas apszisos lakomaterme, valamint a villa tulajdonosa, az egykori galliai helytartó, Valerius Dalmatius személye révén egyelőre az egyetlen biztosan azonosítható lelőhely Magyarországon, amelynek révén képet alkothatunk a birodalmi elit körébe tartozó nagybirtokosok életmódjáról, és annak luxusáról.
A villa régészeti kutatása révén a korábbiaknál jobban megismerhető a birodalmi elit egy pannoniai tagjának életvitele és háztartása. Segítségével értelmezhetővé válhat a vitatott rendeltetésű szabadbattyáni épületegyüttes is.
A régészeti kutatásokban helyet kapott a kincs edényformáinak és az edények funkciójának vizsgálata. Ezen túl vizsgáljuk a nemesfémből készült edényformák hatását más anyagokból (kerámiából, üvegből, bronzból) készült edényekre is. A régészeti kutatások körébe tartozik az edények ábrázolásain megjelenő használati tárgyak, fegyverek, ruhaviseletek régészeti szempontú elemzése is. Így például sor kerül az Akhilleusz-tál medalionjában látható, fonáshoz használt eszközök azonosítására is. Új eredményeket hozott a Seuso-tál peremén és medalionjában megjelenő állatok archeozoológiai szempontú leírása és elemzése. Fontos feladat a Seuso-kincsnek, mint kincsleletnek az értékelése és a hasonló kincsleletekkel való összevetése. A Seuso-kincs zárt kincsleletként való régészeti elemzése kitér többek között a leletegyüttes összetételére, elrejtésének módjára, körülményeire, valamint összeveti a Római Birodalomban és azon kívül előkerült hasonló korú és összetételű kincsleletekkel is.
Az alprojekt vezetője: Mráv Zsolt régész, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa, a Római Gyűjtemény vezetője, a Régészeti Tár tárigazgató-helyettese