Ikonográfia, mitológia
Az alprojekt feladata, hogy elhelyezze a Seuso-kincs edényeit díszítő ábrázolásokat a görög-római kultúra különféle kontextusaiban, így ikonográfiai, történeti és vallástörténeti kontextusaiban. A kutatás elsősorban három fő területet érint. A Seuso-kincs edényeinek ikonográfiai elemzése magában foglalja az edényeken azonosítható mitikus történetek alapos vizsgálatát. A kincs edényein ugyanis legalább tizenkét görög mítosz ábrázolásai láthatók, amelyek akár évezredes ikonográfiai hagyományba is tartozhatnak. Több darabot figurális ábrázolásokkal, de nem mitológiai történetek képeivel díszítettek. Ezeknek a nem-mitikus figurális jeleneteknek az elemzésében a legfontosabb a Seuso-tál, amely egyben az eredeti ajándék edénykészlet fő darabja volt. Szintén ide tartoznak a több edényen is feltűnő dionüszoszi, de nem mítikus jelenetek. Kutatásra vár továbbá, hogy vajon a kincs számos darabján feltűnő nem-figurális díszítőelemek (pl. növényi motívumok) és geometrikus motívumok hordoznak-e sajátos ikonográfiai jelentést.
A Seuso-kincs legfontosabb kontextusát a hasonló típusú késő-antik kincsek jelentik, ezért az edényeiken megjelenő ábrázolások ikonográfiájának elemzése hozzásegít a Seuso-kincs edényeinek hasonló elemzéséhez is. A kutatás fontos feladata annak felmérése, hogy milyen típusú díszítések jellemzik a hasonló korú kincsleletekben talált ezüsttárgyakat, milyen szerepet játszanak a görög mítoszok ezeken a tárgyakon, valamint mi a nem-mitikus és ornamentális díszítések jelentősége. A kései császárkor kultúrája ugyan hivatalosan már kereszténnyé vált, azonban továbbra is ezer szállal kapcsolódott a görög-római (pogány) hagyományhoz. Az alprojekt kutatásai ezért kiterjednek annak a kérdéskörnek a vizsgálatára is, hogy hogyan határozható meg a görög mitológia, a görög mítoszok jelentősége a késő-császárkorban, illetve a késő-antik korban.
Az alprojekt vezetője: Nagy Árpád Miklós régész, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, az Antik Gyűjtemény vezetője