Lacus Pelso

A Pelso Pannoniából ismert földrajzi név: egy tó neve, amelyet a császárkori írott források alapján csak a Balatonnal azonosíthatunk. Aurelius Victor történetíró megemlékezett arról, hogy Galerius császár (305–311) „… Pannonia földjét az állam számára hasznosíthatóvá tette hatalmas erdőségek kiirtásával, továbbá a Pelso-tó vizének a Dunába való leengedésével. Emiatt a tartományt feleségéről Valeriának nevezte el” (Kovács Péter fordítása). A Pelso tehát a Kelet-Dunántúlt és a Balaton-felvidéket is magába foglaló késő római Valeria tartományban feküdt, amely megfelel a Balaton földrajzi elhelyezkedésének. Galerius a Balaton lecsapolását a tó és a Duna vízgyűjtő rendszerének összekötésével érte el. Ezt egy ásott csatorna biztosította, amely a mai Sió-csatorna ókori előzménye lehetett. A lecsapolás a tó 4. századi vízszintjének drasztikus csökkenését idézte elő, amelyre ma már régészeti bizonyítékok is vannak. A 6. században élt ravennai névtelen geográfus szerint „Pannoniában található a legnagyobb tó, amelyet Pelsoisnak neveznek.” A Balaton ma is Közép-Európa legnagyobb tava, amelyre tökéletesen illik ez a meghatározás. Más vélemények szerint a Pelso annak a kutyának a neve lehet, amely a feliratnál ábrázolt, vaddisznót belező alak felett látható. A kutya azonban távol van a felirattól és a vadkan-bontás jelenete is elválasztja tőle, ezért megkérdőjelezhető ennek a következtetésnek a helyessége. Ha esetleg mégis a kutya nevére utalna a Pelso, akkor ezt csakis a Balaton után kaphatta. A császárkorban ugyanis gyakran neveztek el állatokat vizekről. Hadrianus császár lovát, amellyel „pannon vadkanokra szokott rohanni egykor”, a Dnyeper folyó ókori neve után Borüszthenésznek hívták.

 A Balaton és környéke Mediterráneumot idéző klímájával és csodás panorámájával kedvelt volt a késő római tartományi elit körében. Erről tanúskodnak a tó körül feltárt villaépületek, amelyek között nagybirtok-központokat is találunk. A tál ábrázolása alapján Seuso birtoka is a Balatonig húzódhatott; a tó halbősége biztos élelemforrásul szolgált, és a víztükörre nyíló kilátás miatt a birtok egykori tulajdonosának  büszkesége volt. Ezt a szoros érzelmi kötődést a Seuso-tál ajándékozója is ismerte. A Pelso ábrázolása és megnevezése ezért kerülhetett fel az ajándékul szánt ezüsttálra.